Biztosan sokan emlékeztek még a toljadneki.hu-ra, azon belül is Susán Viki azaz ciVIC 'Mi így láttuk...' sorozatára ahol jól kiírta magából élményeit, észrevételeit, kritikáit minden versenyről, amin részt vett. Bár az oldal azóta sajnos végleg bezárt, Vikinek azért még mindig van véleménye. Sajnos ezúttal a tegnap esti tragédia kapcsán találkozhattunk véleményével, melyet most itt is megosztunk veletek, hiszen mi is egyetértünk vele.
"Eme írásommal sem fogom tovább növelni eddig sem túl magas népszerűségemet, de nehéz megállnom szó nélkül az Eger Rallye-n történteket! A tragédiával kapcsolatban legyen annyi elég, hogy én ismét összeomlottam, és mélységesen sajnálom, hogy újra eggyel kevesebben vagyunk! Nyugodj békében Attila!
Mondogathatjuk, hogy „ennek nem kellett volna megtörténnie…”, utólag hibáztathatunk érte bárkit, találgathatjuk az okokat, de ettől nem fogjuk jobban érezni magunkat.
És amit én kérnék: legalább most – de lehetőleg inkább mindig – mellőzzétek légyszi a nekem „címzett” borulós, crash-es, akciódús jelenetekkel tarkított képeket, videókat. Nektek könnyű, ti röhögtök rajta, élvezitek, ezért jártok versenyekre (miközben elítélitek azon foci drukkereket, akik csak a balhé és verekedés miatt állnak háttal a pályának a meccs alatt), de nekem ez nem jó! Sokkal érzékenyen érint – mert talán sokkal több versenyzőt ismerek személyesen is – mint titeket. Én már egy szimpla árokjárásnál becsukom a szemem, egy picit sérült autónál is peregnek a számok a szemem előtt, mert bár nem látok bele a költségvetésükbe, de ha bárki – csak józan paraszti ésszel – végiggondolja, sejtheti, hogy nem kis összegekről beszélhetünk ilyenkor. Nem tudok örömömben ordítva a borult autóhoz rohanni, nem csal mosolyt az arcomra, ha valaki az árokban végzi… Jó pár ilyet átéltem élőben is, és persze, benne van a pakliban, én mégsem ezért járok autóversenyre.
Most egy emberéletet követelt ez a sport. És senki ne jöjjön nekem azzal, hogy legalább úgy távozott közülünk, hogy azt csinálta, amit nagyon szeret. Ide nem meghalni jönnek az emberek! Őt is várták haza!
Mielőtt vigyorogva, ujjongva tudatnád velem, hogy mit láttál, fotóztál, videóztál, gondold át légyszi, vajon akkor is tetszett volna, ha te ülsz ott? Akkor is így érezted volna magad??? Örülnél neki, ha sokkos állapotodban az arcodba villogtatnák a vakut és 2 perc múlva már ország-világ nézné a rólad készült fotót a facebookon? Így szeretnéd viszontlátni magad a neten? Hogy mások röhögnek rajtad? Hogy lebénáznak, mert beestél, felborultál? Hogy ítélkeznének fölötted? (Mert jó pár fotó megjelent egy másik esésről is, ahol talán illő lett volna a versenyzőket nem szerepeltetni rajtuk, ha a törött autó lencsevégre kapásával már mindenáron büszkélkedni akartál!)
Láttam autóversenyzőket kiszállni törött autókból, beszéltem velük akkor, mikor a kórházi ágyon feküdtek, láttam őket balesetből felépülni.... És bár hihetetlenül erősek, makacsak, ne kívánd ezt nekik! Túl sok embert veszítettünk már ebben a sportban, akár a pályán, akár mellette… ne akard, hogy még kevesebben legyünk! Ha csak a balhék, a balesetek miatt jössz… inkább ne gyere! Nekünk te nem fogsz hiányozni!"
Gondold át tehát, hogy mit - mikor és hogyan tolsz fel a netre. Ide például küldheted a jobbnál-jobb Turán Motorsportos fényképeket :)
