Michele Mouton és Fabrizia Pons (kép innen)

Az eddigi legsikeresebb versenyzőnő Michele Mouton, az első nő, aki VB futamot nyert, sőt négyszeres VB-futamgyőztes, és az 1982-es Rali VB második helyezettje. Ő az első nő aki, Pikes Peaken nyerni tudott. A B-csoportról a kortársai is azt mondták, hogy a legkeményebb férfiak játéka, és bőven megállta a helyét. A jobbegyben Fabrizia Pons-szal. Csinos csajok ágyúgolyókon. Kemény.

Holderied és Thörner

A 90-es évek közepén előbb az N-csoportos Mitsubishikben, majd a Toyota A-s Celica-ja után Corolla WRC-kben vitézkedett Isolde Holderied. Kétszer nyerte meg az FIA női kupáját, a 95-ös Monte-n az N-es EVO-val odaért az abszolút 10. helyre. Az N-csoportos VB-n 94-ben második, 95-ben pedig harmadik lett. Az ő navigátora sokáig a svéd Tina Thörner volt, aki a rali mellett a terepraliban is kipróbálta magát, és az egyik leghíresebb svéd sportolónő. És Colin McRaenek is diktált!

Radó Mammi (kép: radosport.hu)

A magyar bajnokságban is időről időre jönnek a pilótalányok: Radóné Marika (többnyire női navigátorokkal az oldalán) éveken keresztül sikeresen közlekedett, a Rali2 után megnyerte az N/2-t a nagyok közül.

Leitgeb Judit és Vörös Alíz Egerben (Kép innen)

És ne feledkezzünk meg a Leitgéb Judit - Vörös Alíz párosról sem, akik idén nagy reményekkel ugrottak neki az ORB küzdelmeinek. A csinos lányokról sajnos már rég nem hallottunk, bízunk benne, hogy hamarosan újra látjuk őket.

Ma nem a fent említett lányokról, asszonyokról, hanem egy kedves ausztrál lányról, Molly Taylorról, pontosabban az ő karrierjéről lesz szó.

Mollynak hatalmas előnye van legtöbbünkkel szemben: mindkét szülője autóversenyző volt, édesanyja négyszeres ausztrál bajnok. Ha az gondoljuk, hogy innentől kezdve a gokart, majd kevés pályaversenyzés után egy ütőképes vasban találta magát a lány, tévedünk. Sokáig versenyszerűen tereplovagolt, és csak később fordult az érdeklődése az autók felé, most meg egyenesen világbajnok szeretne lenni. Bizony nekiállt versenyautót építeni. (Mondjuk én állhattam volna, műhely nélkül nehéz lett volna.) És megcsinálta: előbb valamilyen belpiacos lépcsőshátúval, majd egy Mitsubishi Colttal nyomult. Miután megnyert a kategóriát az ausztrál bajnokságban, összeszedelőzködött és a Brit-Szigetekig meg sem állt.

A kékszemű Molly 2009-ben egy kupás Swiftbe ült, és azzal versenyezve két kategória győzelem mellé bezsákolta a Brit Női Ralibajnok címet. Majd 2010-ben ismét váltott, és - minő meglepetés, megint egy márkakupa - a Citroen Racing Trophy küzdelmeibe vetette bele magát. Ez már nem hagyta édesanyját sem tétlenkedni, mert beült mellé navigálni. Ahogy a kedves mama mondta, a Suzuki egy nagyon utcaisan viselkedő autó, de a Citroen R2 Max egy igazi, ízig-vérig versenyautó, és sokat lehet benne tanulni.

Vigyázat! Most a Magyarországon edződöttek nyugalmának magzavarására alkalmas történet következik: 
A Citroenes kanyarnak volt még több roppant komoly előnye. 1.500 Eurós regisztráció után igazi, mifelénk a kicsik (de megkockáztatom, hogy a nagyok többsége) számára iselképzelhetetlen szupportot kapnak:
a) 2 személyre komplett Citroenes versenyruházatot (tűzálló alsó ruházatot is), dzsekit, táskát, stb.
b) a Pirellitől részletes útmutatót és szakmai segítséget a gumikhoz (odáig, hogy melyiket, mikor, hogy kell megvágni)
c) minden fődarab (ideértve a gátlókat is) jelölt, és azonosítható, vagyis nincs okoskodás-ügyeskedés.
d) és nem mellékesen pénzdíjas, ezért az elejébe odaférőknek olcsóbb a versenyzés is.

Molly Taylor megint Brit Női Ralibajnok lett, és a sorozat harmadik helyén végzett, de a kisasszony nem sokáig tétlenkedett, mert hamarosan a WRC-Akadémia jelöltjei között találtuk. Itt egy többlépcsős kiválasztás után bekerült abba a csapatba, akik teljesen egyforma Fiesta R2-es autókkal a világbajnokság hat futamán (Portugália, Szardínia, Finnország, Németország, Elzász, Wales) vívnak késhegyre menő küzdelmeket. Emellett egy hatos elit klubnak is tagja: beválogatták a Pirelli Star Driver programjába is.

A WRC Akadémián 18 fiatal versenyző küzd, sajnos nincs közöttük magyar, pedig simán lehetne helye. Két-két észt, ausztrál, spanyol és olasz, három svéd, egy-egy ír, argentin, cseh, német, angol, holland és orosz versenyző vesz részt a programban. Az észt Egon Kaur eddig mindent megnyert, és toronymagasan (88 pont) vezet a második ausztrál Reeves és az ír Breen (mindkettő 36 pont) előtt. Molly egyelőre a 14.

A legutóbbi, finn VB-futamról készült képeken komoly "szekundánsokat" lehet Molly mellett látni.

Molly Taylor és Fabrizia Pons

Molly felénk szokatlan itinert diktál, a kanyarokat a nálunk megszokotthoz képest fordítva számozza (a majdnem egyenes a 9), de benne van minden fontos információ, ami kell. Belülről nem tűnik sem lassúnak, sem bátortalannak, szerintem ügyes.

Nézzük meg, hogy kik segített neki eddig eljutni. Jé, hát van olyan, hogy Ausztrál Motorsport Alapítvány? És annak van "Felívelő Csillag" (Rising Star) programja? És, hogy ez az alapítvány a raliversenyző Chris Attkinsont, és az F1-es Daniel Ricciardot is támogatta? Irigylésre méltó tudatosság van ebben az országban.

Egyik oldalon Rising Star, a másik oldalon az Ausztrál Kormány Sportbizottsága

És amiért Mollyt még jobban lehet irigyelni: az életét olyannyira kitölti a rali, hogy az M-Sportnál dolgozik és az S2000-es Fiesták értékesítésével (Customer Sales Support) foglalkozik.