Rally Sweden az én szememmel …
Idén január közepén egy jó barátom felhívott, hogy lenne lehetőség elutazni repülővel a számunkra teljesen új Svéd VB futamra egy tapasztalt társasággal, akik többször voltak már, ismerik a gyorsasági szakaszokat, mint a tenyerüket.
Mindig is „bakancslistás” volt ez a különleges, jégen - hófalak között száguldó WRC futam, hiszen a korábban nyolcszor meglátogatott, mindig január elején megrendezett osztrák Janner Rally is hatalmas látvány-élmény volt cseh-osztrák bajnokiként, majd később EB futamként is.
Vidékről hazafelé tartva gyors telefonváltások végére máris hárman voltunk barátaimmal, akikkel úgy döntöttünk belevágunk. Hazaérve azonnal meg is vettem a repülőjegyünket, befizettem főszervezőnknek a szállás díját, s következett a csomagok taktikus összeállítása, hiszen bár ez volt a 14. VB futamom (köztük 4 finn út), de az első, amikor nem a végtelen mennyiségű csomagot elbíró Transporterbe, hanem egy darab max. 23 kg-os bőröndbe kellett összezsúfolni mindent, amire szükségünk lehet akár -20 fokban is. Végül többszöri átrendezés és ellenőrző súlymérés után sikerült összehozni a téliszalámival és „lélekmelegítővel” megpakolt csomagot.
Főszervezőnk összeállította, hogy az összesen 4 bérelt autóban kik fognak együtt utazni. Nekünk egy 7 személyes VW Sharan lett tervezve, hogy abban kényelmesen elférünk majd hatan. Mellénk még hárman kerültek, egy jegyespár és egy fiatal srác (aki sajnos az indulásunk napján megbetegedett, így nem tudott velünk tartani).
Ahogy közeledett a verseny, úgy fokozódott az izgalmunk, amit az időjárás-jelentés egyre melegebb jóslata inkább aggodalomra váltott. A verseny előtti hétfőn már a teljes VB forduló törlése is felmerült, hiszen a pályákon semmi jég, semmi hó nem volt. Kedd délben kiadtak egy vészforgatókönyvet, amiben az eredeti 21 gyorsaságiból már csupán 12 szerepelt, de legalább lesz verseny - örvendtünk! Egy nappal eltolták a pályabejárást, törölték a teljes csütörtöki programot (shakedown + superstage), a teljes 60 autós Historic Showt, a rövid nézőcsalogató szakaszokat, a gyengébb minőségű Fredriksberg és Rammen gyorsok pedig csupán egyszer szerepeltették az útvonallapon.
Szerda este hétkor szállt fel a gép, előtte a repülőtéren ismerkedtünk össze a 20 fős csapatunkkal. Nagy meglepetésünkre a fiúk-lányok aránya fele-fele lett, akik közül jó páran ismerősök is voltak a magyar bajnokság különböző kategóriás, bukócsöves verdái (WRC, VFTS, 2107) kagylóüléseiből.
Este kilenc után szállt le a gép a Stockholm „külsőnek” nevezett, bár a fővárostól 100 km-re lévő piciny városka, Nyköping leszállópályáján! Itt hamar megkaptuk bőröndjeinket, átvettük az AVIS-tól bérelt, szöges gumis verdáink slusszkulcsait, amivel az előre regisztrált sofőrök percek alatt a parkolóba gurultak, s kezdődhetett a tetriszezés a csomagokkal, hogy mindenkié beférjen valamelyikbe. Sajnos mi nem Sharan méretű verdát kaptunk, hanem egy méretben kisebb Tourant, amibe az előre tervezett hat fő + csomag el sem fért volna, cserébe induláskor 394 km volt mindössze az autóban !!! Reptértől ripsz-ropsz letekertük a szállásig 280 km-t a csontszáraz főutakon, utunk során egy bukkanós balos után megláttunk tetőn egy sötétkék verdát, gyorsan megálltunk, zseblámpámmal visszaszaladtunk, hátha vannak még benne emberek, de hála az égnek már üres volt. Mondjuk fura, hogy nem emelték ki a szántóföldről, hanem úgy otthagyták, ahogy volt. Hajnal kettőre értünk a ki-hol alszik szobaválasztó játékhoz. Szállásunkon, a földszinten 1, míg az emeleten 4 db négy férőhelyes apartman volt. Minden apartman tágas, világos, kényelmes volt egy nagy nappalival (kihúzható kanapéval) és egy franciaágyas hálószobával. Az autós utazáshoz szokva furcsa volt 9 órával az otthon ajtózárása után már 2400 km-re álomra hajtani fejem.
Csütörtökön a korábban ébredők a szállás előtt kétszer elguruló pályabejáró világsztárokat nézhették, míg mi reggelizést követően sétáltunk a napsütésben a félszigeten lévő templom és körülötte található hangulatos temető sorai között. Meglepetésünkre a tó teljesen be volt fagyva, folyamatosan jártak rajta gyalog a lékhorgászok! Délután Hagfors város szélén lévő LIDL-ben megejtett vásárlást követően lementünk 108 km-t Karlstad városába szervizparkot megcsodálni – hát volt is min tátani a szánkat. Hihetetlen milyen gyenge helyen, milyen koszban kellett az autók alá bújni a jobbhoz szokott VB-s szerelőknek. Több ORB futam szervizparkja leaszfaltozott vidámpark az itt látottakhoz képest. Később felkerestük a versenyirodát, mert a szervizben nem lehetett műsorfüzetet kapni, majd a lóversenypályát is, hogy szombat este már ne kelljen majd keresgélnünk. Végül egy pizzával köszöntünk el Karlstadtól.
Pénteken Norvégia irányába kellett autóznunk, ha látni akartuk a szöges gumikon száguldó sztárokat. Szállástól 95 km-re volt Torsby, az első mért szakasz, aminek a vége egy reptér körül egy sípálya alján volt kijelölve: itt kivetítővel, szpíkerrel, VW Standdal szórakoztatták a nagyérdeműt. A fagyos úton kavicsok és föld nehezítette a WRC-k dolgát. A jobbos célkanyarban többen is akkora levágokat produkáltak a belső íven mély kanyarban, hogy csupán a bal oldali kerekek érték a talajt az óra megállításakor. WRC-k után továbbindultunk, s elkezdett hullani a remegve várt HÓ!
Innen gurultunk még 56 km-t a Swullrya szakaszra, átlépve a Svéd- Norvég határt is. Amikor a főútról lefordultunk, 5,2 km-re a gyorsaságitól, megállt az addigra már lépésben cammogó kocsisor. Mivel 14 perc volt a rajtig sejthető volt, hogy itt nem állhatunk majd a pálya szélén, ezért megfordultunk, s irány a beíró! Ez még 26 km-t jelentett, biztos voltam benne, hogy nem érünk már oda, de azért a lehetőségekhez képest szedtük a lábunk. Itt már pár helyen megjelent a jégborda a keréknyom között. Gyorsan leparkoltunk egy kavicsbányában kijelölt parkolóban, ahol minden csupa jég volt, ezért jól jött, hogy volt tetősín a kocsin, meggátolva kiszálláskor a spárgát. : )
Siettünk a 200 méterre lévő beíróhoz, ahova egyszerre érkeztünk az elmúlt 3 év világbajnokával, neki mondjuk leffegett a bal első sárvédője. Mögötte a helyi srác, Mikkelsen gurult be látszólag hibátlan autóval, de egy laza 17 mp-et pakolhatott a puttonyba csapattársához képest. Majd Neuville haladt tovább az elsőkerékhajtású Hyundai-al, csak ezen a szakaszon másfél perc hátrányt összeszedve. Latvala szintén kapott ’majd két percet, így szinte el sem kezdődött a derbi, de a francia vb-s máris közel fél perc előnnyel állhatott be a nap felénél a gyűjtőbe, míg Paddon, a Hyundai gyári pontszerzőjeként 45 mp hátránnyal a 7. helyen állt.
Délután a mezőny fordított sorrendben teljesítve a szakaszokat tért vissza Karlstadba. Így következett újra a 24 km-es Swullrya, amit a cél előtti tempós nyújtott J-B-J kanyarkombinációban élvezhettünk, igazi svéd ralis, jeges-havas környezetben. Mikkelsen brutális volt, idegből pöccintette át padlógázzal a jobbosból a balosba, mindenféle óvatosságot félre téve! Később tudtuk meg, hogy megforgott egy elágazásban, így ismét kapott egy húszast. WRC-k után a beíróban meglepve láttuk, hogy hárman is megverték az egyes VW-t: Meeke, Paddon, Breen!
Sűrű hóesésben visszatértünk Svédföldre, ahol a nap zárásaként Torsby szakasz célját néztük ismét, immár hófehér környezetben, hála az egész nap hullott hónak! Itt több párost megtréfált egy nyújtott balos külső ívén húzódó mélyebb árok, főleg az R5-k kalandoztak, a WRC-k nagy gázzal sikeresen visszaugrottak az útra. A szakaszt Paddon nyerte, aki így a 2. helyről várhatta a szombati folytatást. Itt a nézőknek a VW készített egy meglepetést: aki VW-nel érkezett a versenyre, azaz bemutatta a kocsija kulcsát, máris kapott egy sültkolbászos hot-dogot, így nagyon örültünk a bérbe kapott Tourannak … : )
Szombat reggeltől az egész verseny a szállásunk körül zajlott, megrövidítve az utazásokat. Kezdésnek, 8:11-kor a korábban módosított útvonallapon már csak egyszer szereplő Fredriksberg gyorsaságival kezdtünk, ami mindössze 25 km utazást jelentett. A svédek szabálybetartó emberek! A rajt közelében minden bekötőút tele volt parkoló autókkal, de a főúton sehol-senki nem parkolt. Viszonylag távol tudtunk volna megállni, ezért inkább a 3-as nézői ponthoz vezető bekötőúthoz mentünk. Itt, mint minden gyorsaságira való behajtáskor, kifizettük a parkolási díjat (50 SEK = 1700 Ft), és leparkolva az erdei út egyik oldalán elsétáltunk a kb. 1100 méter hosszú kocsisor mellett. Egy nagy tempójú, végsebességgel történő hármas ugratón láthattuk, hogy Neuville és Latvala az esti szervizben rendbe hozott autóikkal repültek a legmesszebb a keskeny úton. Sajnos a finn később a szakaszon bal első defekttel kapott újabb 1 percet francia csapattársától. Itt végignéztük a még versenyben lévő mind a 43 autót, a privát Mini WRC-k hatalmasat röpködtek, öröm volt nézni! Kár, hogy csak egyszer szerepelt ez a szakasz! Mezőny végén szépen hazagurultunk, megreggeliztünk, rendeztük sorainkat.
Jöhetett a szállástól 11 km-re lévő Rammeni gyorsasági 12:24-kor. Mivel hamar érkeztünk, közel parkolhattunk egy hatalmas farakás mentén. Itt megtanultam, hogy a műsorfüzetben olvasható Clear-Cut nem azt jelenti, hogy tisztán, jól levágható egy kanyar, hanem az erdőgazdaság kivágott minden fát egy hatalmas területen. A fás részeken nagyon közel van a pályához a nézők helyét kijelölő szalag, de az ilyen kiirtott területen jó, ha 30-40 méterre megközelíthetjük a pályát. Itt egy roppant hosszú vízszintes egyenes végén (még radar is volt kirakva, de sajnos nem volt látható az eredmény) egy lágy „nyújtott jobbosból tempó lefelé a bal-jobb S-kanyaron át be az erdőbe” ígért adrenalin növelő autózást! Ogier olyan nagy tempóval, de lágyan irányította be a világbajnok autóját minden kanyarba, hogy a pályában egyszerűen nem volt több! Elsőnek rajtolt, s mégis csak 5 mp-t kapott a szakaszt megnyerő, de 15. helyen rajtoló Latvalától.
Innen egy gyorsabb, 48 km-es autózással, Henning WRC-je előtt autózva siettünk át a második Vargasen-i gyorsaságira 13:38-ra, ahol a híres Colin Crest ugrató lett volna a célunk, de annyira fogyott a rajtig hátralévő idő a sok lakott területen való 50-nel csordogálással, hogy a legközelebbi pontot értük el csupán. A bekötőút nem volt hivatalosan kijelölt út, ezért nem volt letakarítva, lekavicsozva, lehókotrózva, csupán pár keréknyom volt, akik előttünk már megtették a 6 km-t, és csak remélhettük, hogy a rali miatt! Egy hosszabb egyenes végén egyszer csak szembe találtuk magunkat az új i20 WRC-vel, hiszen Neuville következett a rajtnál. Még szerencse, hogy közvetlenül az autómentő mögé tudtunk parkolni, hisz 13:41 volt már. A rajt után egy folyamatosan emelkedő balra nyújtott ívben hosszan lehetett látni az autókat, ahol stopperrel gyorsulást mérve szórakoztattuk magunkat: WRC-k 13,8 – 14,5 között tűntek el a szemünk elől, Meeke volt a leggyorsabb. R5 autói között egy Citroen „nyert” 15,7-el, Fabia S2000 16,9, míg a VB mezőny egyetlen elsőkerekes DS3 R3-sát 23 mp-ig láthattuk, míg el nem tűnt az erdőben.
Mezőny vége felé továbbálltunk, hisz várt ránk 18:11-kor a szombat esti utolsó szakasz, az egyetlen rövid gyors a versenyen a Karlstad-i Superspecial, amit a rutinos svéd ralira járok nem tartottak látványosnak, de mivel egész szombat délután nem volt más program, így bevállaltuk azt a 100 km-t a lóversenypályáig. A pálya környékén kiépített parkolókban parkolóórák voltak telepítve, 10 SEK/óra. Meglepetésemre 16:51-kor bedobott első tízesre 17:51-re, második tízesre 18:51, de a nálam lévő utolsó tízesre nem nőtt a 18:51 ! Mellettem várakozó svéd lány sem értette pontosan, de észrevette, hogy 40 koronáért 24 órát lehet parkolni, nálam több nem volt, ezért volt olyan rendes, hogy kipótolta harmincamat, így máris vasárnap délutánig voltunk jogosultak várakozni ott. Mezőny érkezése előtt egy neves svéd fiúbanda próbálta zenéjével emelni a hangulatot, nekem tetszett a zene, de a svéd hidegvért nem sikerült felforrósítaniuk. Zenekar levonultjával érkezett is az 1-es rajtszámmal méltóságteljesen bevonuló Polo WRC. Ekkor voltak a legközelebb a nézőkhöz, a páros versenyből sokat nem lehetett látni, de volt lehetőség fedett, üvegfallal zárt helyről is nézni, ahol a kivetítőn egész jól szórakozhatott a nagyérdemű. Ogier 0,3 mp-el verte a futamában Mikkelsent, Latvala pedig itt is jól használta ki rajtpozicióját, a francia címvédőnél 4,0 mp-el futva jobb időt a mindössze 1900 méteres távon!
Pár R5 párharcot követően újra célba vettük Rimini Pizzériát, ahol jól megérdemelt Kebabos pizzával búcsúztunk végleg Karlstadtól. Hayden Paddon a szombati napon 10 mp-el verte a világbajnokot, s így 17 mp hátránnyal várhatta a záró napot.
Hazafelé tartva beugrottunk még a vasárnapra tervezett két gyorsasági szakaszból az elsőre, Lesjöfors-i pályára nézői pontot keresve. Az egyik könnyen megközelíthető elágazás közelében találtunk egy jól belátható, széles, erősen bukkanós jobbos nyújtott, látványos helyet, ami újabb izgató impulzust adott a záró napnak. Hazaérve az abszolút jó fej szervezőnk poénos első információja szerint vasárnap mind a 4 szakaszt megtartják, mert már olyan hideg van, így 7:57-re kint kell lenni az előbb felfedezett kanyarunkban. Majd jött a megdöbbentő igazság, hogy az egész vasárnapra csak a Powerstage lesz megtartva, 12:08-kor.
Mivel a plusz pontokért rendezett záró szakasz, Varmullsasen mindössze 28 km-re volt szállásunktól, s várható volt, hogy mindenki ide jön (hisz nem volt máshova!?), ezért már 10 órakor útra keltünk, rendezők által irányítva a pályához közel leparkoltunk másfél órával a rajt előtt, ezért volt még időnk kényelmesen helyet választani. A sípályán lefelé kijelölt gyorsaságin volt ismét minden: kivetítő, kommentátor (svéd-angol), VW Stand, ugrató, nyújtott jobbos, bal visszafordító és még fotocella is! : )
Latvala jött elsőnek, akit a kivetítőn végig láthattunk hol belső kamerán, hol helikopterről, hol a kitelepített fix kamerákon keresztül – nagyon tetszett! Meeke érkezett mögötte, s adott 3,1-et a finn VW-nek. Majd Neuville repesztett egy egészséges autóval tizedre azonos időt a Citroen brit pilótájával. Ők hárman sokáig birtokolták is az első három időt. Mikkelsen egy vagány autózással vette át 5,4 mp-el a pillanatnyi vezetést. Paddon sajnos egy jobbos kanyar belső ívét jelölő vastag fakarót vett jelvényre, ami – mint később kiderült – kilyukasztotta a vízhűtőjét, amit navigátorával saját kezűleg próbált valamelyest megpreparálni, hogy az autó kibírja a célig tartó 87 km-es etapot! Mikor ezek az izgalmak még zajlottak, érkezett is csendben egy Polo WRC, amiben francia itinert olvasnak, s pontosan 3,4 mp előnnyel futott egy abszolút 1. időt! Ezzel természetesen megnyerte a versenyt, és a maximális 28 ponttal távozhatott Svédországból (is)!
WRC-k elvonultjával záporoztak percenként az R5 kategória él menői. Elsőnek Evans az új Forddal, aki 18 mp előnye birtokában már nem vállalt felesleges kockázatot. Utána egymással elképesztő csatában lévő 2 Skoda érkezett: a gyáriban a svéd Tidemand, a privátban a finn Suninen. A záró szakasz előtt 5,8 mp volt az előnye a hazai pályán kocsizó gyári pilótának. A szakasz egy harmadánál lévő mért ponton 2,1 mp-el volt jobb a finn, aki ezt a tempókülönbséget sikeresen megtartva (kapaszkodjatok!) 5,9 mp-el verte a gyári márkatársát, s így a 226,48 km száguldás végén 0,1 mp-el, azaz 3,01 méter előnnyel végzett az abszolút 10. helyen! Érdemes lesz tehát odafigyelni a 22 éves finn őstehetségre, Teemu Suninen-re, akinek már másfél éve navigál a tapasztalt Mikko Markkula, Hanninen és Mikkelsen korábbi navigátora!
Mielőtt lankadt volna a pálya szélén a figyelem, a 24 éves észt Parn csúszott le viszonylag kis sebességgel egy sima jobbos kanyarban az útról, a cél előtt 400 méterrel. S olyan mélyen hasalt fel egy hatalmas sziklára kitört bal hátsó kerékkel, hogy az útról alig lehetett észrevenni.
Ezzel véget is ért a rali világbajnokság valaha volt legrövidebb futama! VW egyetlen autóval képviselte magát a dobogón, de örülhettek a győzelemnek, hisz már nem tűnik sebezhetetlennek a Wolfsburgi alakulat. Mögöttük ott toporog a sikerre éhes Hyundai, akik egy értékes második hellyel térhettek haza, mindössze 29,8 mp hátránnyal! Emlékezzünk csak mekkora volt Paddon hátránya még pénteken a 3. gyors után! A nagyon motiváltan versenyző norvég Ostberg szerezte meg a 3. helyet a Fordnak! Mikkelsen lett a 4., aki a szombat reggeli megforgásáig 2. helyen állt, de ott jól elveszítette a ritmust és utána már képtelen volt ledolgozni hátrányát ezen a rövid versenyen.
Mi a pályához közeli étteremben fantasztikus kiszolgálás közepette megebédeltünk, majd a szállásra tartva végigautóztunk a Rammeni gyorsaságin, aminek a rajt közelében található hatalmas, biztonságosan befagyott tó adott kiváló lehetőséget egy kis mókázásra: csúszkáltunk, hóangyalkáztunk, rajzoltunk, mókáztunk! Szálláson délután lassan összejött az egész csapat, s jöhetett a záró este: a lejátszóban a frissen beszerzett ralikrossz vb, végtelen zsugapartik az asztalnál, koccintások, régebbi ralis történetek, felhőtlen jó hangulat! Élmény volt …
Hétfőn reggel 6kor keltünk, szobáink tökéletes rendbetétele, porszívózása után megtömve újra minden bőröndöt, teljes csoportkép elkészítését követően 8 órakor Stockholm irányába állítottuk autóink orrát, és szinte meg sem álltunk a 320 km-re lévő Vasa Múzeumig, ahova 12:30-kor parkoltunk le. Ebben a múzeumban tökéletesen bemutatják az 1628-ban elsüllyedt, majd 333 év múltán 4 év alatt a felszínre hozott csatahajó történetét! Fantasztikus 2,5 óra volt körbenézni mindent.
Innen társaságunk több felé haladt tovább, valakik ebédelni mentek, valakik beültek a Hard Rock Cafe-ba, mi pedig tettünk róla, hogy a hétfő se maradjon adrenalin nélkül, s egy jópofa teremgokartozást választottunk. Élvezetes pályán, erős gokartokkal mehettünk, megérte ez is! Stockholmot apránként elhagyva még benéztünk, milyen is az eredeti IKEA!? Majd gurultunk egy laza 106 km-t a repülőtérig, ahol teletankoltunk, kipakoltunk mindent, és maximális elégedettséggel adtuk vissza az út során tökéletes társunkat, a VW Tourant. 394 km-el kaptuk, 2100 km-el adtuk vissza, a tartós teszt sikeres volt… : )
21:55-kor szálltunk fel, és hétfő éjfélkor értünk földet a Wizzair géppel Ferihegyen.
Mosolyogva hajtottam álomra a fejem, mert fantasztikus versenyen vehettem részt, a megtartott 12 gyorsaságiból kényelmesen néztünk meg 9-et. Láthattuk, hogy a pályák és adottságaik fantasztikusak, a rendezés kifogástalan, barátságos. Tapasztaltuk, hogy ez a hétvége a szokatlanul enyhe időjárás miatt közel sem volt azért maximális, tehát amikor derékig ér a hó, minden szakasz meg van tartva, és ráadásként még a 60 autóból álló Historic mezőny is pályára léphet, akkor egy hihetetlen élmény lehet ez a verseny! Jövőre valószínűleg meg is nézzük … ; )
Szeretném őszintén megköszönni az út során kapott maximális segítségét Mészáros Péternek, aki mindig, mindenben és mindenhol azonnal tudta a kérdésünkre a választ. Köszönöm Pepe!
KGT
